Pont erre volt szükségem!

Mindenki ismeri azt nyomasztó érzést, amelyet a szürke hétköznapok tudnak kiváltani. Unottakká tesznek minket, ha huzamosabb ideig nem történik semmi említésre való és csak a szokásos monoton tempó jellemzi az életünket. Velem sokszor előfordult már, hogy észrevettem magamon ezt a fajta fásultságot. Korán reggeli ébredés, rohanás a munkahelyre, aztán rohanás haza, idegtépő percek az emberekkel teli villamoson, gyors bevásárlás a sarki boltban, otthon vacsorafőzés majd ott találom magam, hogy már vége is a napnak. Néha sikerül egy-egy programmal feldobnom a mindennapokat, ilyenkor esetleg moziba megyünk a barátnőimmel vagy ellátogatunk a párommal a kedvenc éttermünkbe, de ilyesmire sajnos nem mindig van idő. Emiatt is lett úrrá rajtam egy kis izgalom, amikor a minap a főnököm bejelentette, hogy egy hétvégi csapatépítő tréninget akar szervezni a Balaton partra, pontosabban Siófokra, egy kellemes wellness szállodába. A kollégáimmal mind nagyon örültünk ennek a hírnek, hiszen ez azt jelentette, hogy kiszakadhatunk a fárasztó hétköznapokból.

Egy kellemes péntek reggelen indultunk bérelt busszal és már délelőtt megérkeztünk a szállásunkra. Mindannyian úgy éreztük, hogy végre ránk fér egy kis pihenés. A szálloda már az első pillanatban nagyon megtetszett, a recepciónál barátságosan fogadtak minket és rögtön elfoglalhattuk a kicsi, de családias hangulatú szobáinkat. Az én ablakomból csodálatos kilátás tárult elém, ugyanis a Balatonra néző erkélyem volt. Arról, hogy pontosan mit is fogunk csinálni ezen a hétvégén már korábban tájékozódtunk a kollégáimmal, hiszen a főnökünk tanácsára ellátogattunk egy weboldalra, amelyen keresztül megismerhettük, hogy milyen programokon fogunk részt venni. Azonnal tudtuk, hogy nagyon fogjuk élvezni ezt a csapatépítő tréninget. Mindenki lelkes volt a vitorlás programmal kapcsolatban, ugyan korábban egyikőnk se vitorlázott még, de nagyon vártuk már. Az ügyességi feladatokat különösképpen vártuk előre, hiszen még bőven az utazás előtt elkezdődött a rivalizálás, hogy ki kit fog biztosan legyőzni. A háromfős csapatok véletlenszerűen szerveződtek, de igazából mindegy volt, hogy kikkel kerültünk egy csapatba. Én egyébként a legeslegjobban a quad túrát vártam a legjobban, mindig is ki akartam próbálni, hogy vajon milyen élmény lehet. A kevésbé bátrabbak eleinte félve ültek fel a quadra, de pár perc után már mindenki számára szuper élmény volt. Mindannyian motiváltak, játékos kedvűek voltunk, ezek a programok tényleg kitűnően összehoztak bennünket. Az, hogy közösen éltünk át ilyen programokat teljesen más hangulatot teremtett közöttünk: nem csak kollégák voltunk egymás számára, hanem barátok is. Visszatérve a munkahelyünkre megváltozott légkörben tudtunk tovább dolgozni, én például saját magamat ösztönzöttnek, felüdültnek éreztem. Annyira jó volt, tényleg erre volt szükségem. Ez a hétvége és ezek a csapatépítő programok láthatóan pozitív hatással voltak mindenkire, bárcsak minden hétvégén lenne erre lehetőség!