Amikor elmegyünk nyaralni, a legfontosabb számunkra mindig az szokott lenni, hogy kikapcsolódhassunk a hétköznapokból. Ezért mindig olyan helyre szoktunk járni, ahol majdnem teljesen el vagyunk zárva a külvilágtól és nem háborgat minket senki. Mind, akik a család tagjai vagyunk, olyan munkát végzünk, hogy emberekkel kell közben foglalkoznunk, és ilyenkor szeretünk kicsit bezárkózni, nem foglalkozni mással, csak magunkkal, olvasni és pihenni sokat.
Idén is, mint ahogy szokásosan, kibéreltünk egy hegytetei házat és oda vonultunk el. Nagyon élveztük a madárcsicsergős reggeleket és a nyugalmat, a csendet, igazi paradicsom volt ez nekünk mindannyiunknak. Egyik este pont a vacsorához készülődtünk, mikor valaki kopogott az ajtón. Megijedtünk, mert nem számítottunk látogatóra, de azért kinyitottuk az ajtót.
3 bőrruhás ember állt az ajtó előtt, mögöttük felfedezni vétünk 3 motort is. Nem volt túlságosan bizalomgerjesztő a helyzet, azt kell, hogy mondjam. Mikor megszólaltak, kicsit enyhült a feszültség, ugyan is azt mondták, azért jöttek, mert itt a hegyen vannak motoros túrán, de mindannyiuknak lemerült a telefonja és eltévedtek, nem nagyon találják a hazafelé vezető utat. Azt kérték, ha egy mód van rá, hagy töltsék egy kicsit a telefonokat itt nálunk, hogy tovább tudjanak indulni. Kedvesnek és őszintének tűntek, így beengedtük őket. Feltettük a telefonokat tölteni és mivel pont vacsorához készültünk, megkérdeztük, hogy van-e kedvük csatlakozni hozzánk. Amolyan udvariassági kérdés volt, nem gondoltuk volna, hogy élnek a lehetőséggel, de éltek. Leültünk ház az asztalhoz és elkezdtünk enni. Először kínos csend volt, de aztán az egyikük elkezdett beszélni, majd bekapcsolódott a másik is és csacsogtak. Elmesélték, miket láttak út közben, hogy milyen élményeken mentek keresztül és hogy jutottak el ide fel, a hegyre.
Egyik pillanatról a másikra apa beszállt a beszélgetésbe. Mint kiderült, őt már rég óta foglalkoztatja a motorozás gondolata, már egy ideje kacérkodik vele, de nem ismert senkit, akinek lenne tapasztalata és most kapott az alkalmon, hogy kikérdezze ezeket az embereket. Sok mindenről beszélgettek, bevallom őszintén, nem mindent értettem és nem is igazán tudtam követni a beszélgetést, de azt tudom, hogy ajánlottak egy weboldalt, ami tulajdonképpen egy motorosbolt, hogy onnan szerezze be majd a felszerelést, ha motorozásra adja a fejét. Ezt is csak azért tudom, mert nekem kellett felírnom a webcímet. Sosem gondoltam volna, hogy apa motorozni fog egyszer, de azt sem, hogy egyáltalán érdekli a téma, így nagyon meglepődtem, de ahogy elnéztem, anya is. Végül is egyikünk sem tartja rossz ötletnek, de eddig azt hittük, az ilyen dolgok távol állnak a személyiségétől. Ezek szerint mégsem.
Persze, mióta hazajöttünk, a motorosboltot bújja, előbb utóbb biztosan venni is fog valamit. Kíváncsian várom a fejleményeket!