Egy nyaralást a legapróbb kis nehézség is elronthatja, de van, hogy az teszi jobbá, hogy az embernek kihívásokkal kell szembe néznie, és ez neki pluszt ad.
Hogy mire is gondolok? Elmesélek egy történetet:
Idén úgy döntöttünk, hogy nem megyünk nyaralni a párommal külföldre, hanem keresünk itthon egy helyes kis panziót vagy apartmant, és eltöltünk ott romantikus két hetet, hogy kicsit jobban összekovácsolódjunk.
Már együtt vagyunk egy ideje, pontosan 3 éve, de valahogy hiába élünk együtt, a hétköznapokban nincs sajnos sok időnk egymásra, nem tudunk annyi mindent megélni együtt, hiszen mindenki hajtja a mókuskereket, és csak este és hétvégén tudunk fókuszálni egymásra.
Szóval ezért találtuk ki, hogy most elbújunk a világ elől, nem akarunk találkozni senkivel, rászánjuk ezt a két hetet arra, hogy újra megismerkedjünk, és figyeljünk a másikra. találtunk is egy erre abszolút mértékben alkalmas apartmant, és le is foglaltuk júliusra. Már nagyon vártuk ezt az alkalmat, ezt a különleges nyaralást, azt gondoltuk, mindenre felkészültünk, de persze hamar kiderült, hogy még sem.
Ha elmegyünk nyaralni, igazi nő létemre annyi mindent összepakolok, hogy a párom rendszerint megfogadja, hogy soha többet nem engedi, hogy én pakoljak, mert egy hadseregnek elég lenne, amit összeszedek… szerinte.
De még így is kiderül mindig, hogy valamire nem gondoltam, valami otthon maradt. Persze bepakolok sok olyan dolgot is, ami látszólag felesleges, de ha nem vinném, akkor meg tutira az kellene. Ilyen ez az élet, ami megtörténhet, előbb utóbb meg is történik.
Szóval elindultunk a nagy utunkra, és olyan boldogok voltunk, mint még soha. Nagyokat beszélgettünk, nevettünk, játszottunk, viccelődtünk, tökéletes volt minden, már gyanúsan is. Aztán jött a másnap, és be is igazolódott, hogy nem lehet minden ennyire szuper, mert amit az élet az egyik oldalon odaad, azt a másikon el kell, hogy vegye.
Reggel arra ébredtem, hogy alig tudom kinyitni a szemem. Először arra gondoltam, hogy azért, mert nagyon sokáig fent voltunk, és az álmosság húzza össze, de hamar kiderült, hogy tévedek, mert az ébredés után nem sokkal már olyan szúró, égető érzést éreztem, hogy nagyon megijedtem.
Szóltam, a kedvesemnek, hogy nagy baj van, és ő jobban megijedt, még nálam is, mikor rám nézett. Ebből gondoltam, hogy látványra sem lehet egy leányálom a történet, és mikor a tükörbe is belenéztem, már biztosan tudtam, hogy gáz van.
A környéken se orvos, se gyógyszertár, teljesen magunkra voltunk utalva, de valahogyan meg kellett oldani a helyzetet, mert azt nem lehet, hogy egy napig tartson a tündérmese. Gondolkoztunk, hogy a készletünkből mi enyhíthetne a tüneteken, de mindenre gondoltam a fájdalomcsillapítótól a kalciumig, csak arra nem, hogy begyullad a szemem.
Elkezdtünk gondolkodni, de jobb híján, a semmi hát mögött nem volt más választásunk, elindultunk, hátha belebotlunk valakibe a környéken, aki segíteni tud.
Szerencsére nem is tartott sokáig, mert úgy 10 perc séta után megláttunk egy kis házikót, és valaki volt a kertben. Odasiettünk, és udvariasan közöltük mi a probléma, segítséget kértünk.
Nagy szerencsénk volt, mert egy nagyon helyes középkorú pár lakott a házban, akik azonnal beinvitáltak.
Kérdeztük, hogy hol találunk orvost a környéken, de azt mondták, hogy ha nincs autónk, már pedig az nincsen, mert a tulaj hozott el minket a vonatállomásról, és direkt koncepció volt, hogy ne legyen autónk, akkor neki se induljunk, mert estére se érünk oda, ráadásul a doki akkor már ott sincsen.
Szétnézett a gyógyszerek között, és rátalált egy szemcseppre, ami kifejezetten szemgyulladásra ajánlott, és azt mondta, abból csöpögtessünk a szemembe. Kérdeztem, hogy ő honnan szerzi be a gyógyszereket, azt mondta, hogy az interneten szoktak rendelni, mert egyszerűbb, mint elutazgatni érte, kiszállítják hamar, és ha több mindent rendelnek, és meghaladja a rendelés a 10 000 Ft-ot, akkor a szállításért nem is kell fizetni.
Mi is utána néztünk azért a neten, hogy mi az, amit felkínált, beírtuk a keresőbe, hogy Corneregel és valóban igaza lett, kifejezetten az én tüneteimre ajánlott. Megnéztük az adagolást, és elkezdtem használni.
Már az első adag után is éreztem, hogy kezd jobb lenni, de a másodiknál már szemmel is jól látható volt a javulás. Annyira boldog voltam, úgy örültem neki, hogy ilyen hamar, és viszonylag egyszerűen meg tudott oldódni a dolog. Nagy boldogságomban meghívtam a házaspárt vacsorára, és nagy örömömre el is fogadták a meghívásomat. Azt mondták, erre felé ritkán van társaság, így örülnek, ha élhetnek egy kis szociális életet.
Nagyon kellemes estét töltöttünk együtt, és a hét folyamán még többször átjártunk egymáshoz, nagyon összebarátkoztunk. Meg is hívtuk őket hozzánk, jöjjenek el látogatóba Budapestre. Remélem, hogy élnek vele, hiszen állításuk szerint még sosem voltak. Jó alkalom lenne.
A nyaralás így sikerült tökéletesre, és végül is tökéletesen beteljesítette célját, miszerint jobban összekovácsolt minket. A problémák ezért is szükségesek, hogy meglássuk, hogyan tudunk együtt működni, és ha még barátságok is születnek belőle, az a csúcsok csúcsa.